Csúcson jártam

Tegnapra összegyűlt pár nap, amikor nem mozogtam, plusz szép idő volt, plusz elegem volt már a városból, ezért megint kinéztem egy olyan túrahelyet, ami könnyen megközelíthető BKV-val. (Ez úgy szokott menni, hogy a geocaching.hu-n nézem a Budai-hegység térképet, és keresek olyan ládát, ami legalább 3-as nehézségű terepen van, mert azokhoz vagy arra a terepre kevesen mennek, és nekem is kell a kihívás, hogy élvezzem (ref: flow).)

A tegnapi nyertes a GCTOP láda volt fenn a Csúcs-hegyen. Nem sikerült túl korán indulnom, mert 8-9 órát szerettem volna aludni, és az 1 órás fekvéssel ebből az adódott, hogy fél12-kor indultam. Oda-vissza az út kb. egy-egy óra, ami nekem nem sok, mert egy órát nekem megér, hogy kijussak a városból vidékre, a hegyekbe.
Az árnyékosabb helyeken, az északi oldalon még volt 1-2 cm-es hó, ami nekem nagyon tetszett, mert imádom a téli erdőt (meg a nyárit, meg a tavaszit, ha nincs sár), de hideg nem volt. Az elején a városhoz közeli részen, ahogy az a pesti erdőkben szokott, szeméttelep működött, a hegyre viszont senki sem akarta már felcipelni a mocskot, milyen meglepő...

Ez most nem volt olyan nagy túra, mint egy hónapja, csupán 7-8 km-t mentem, 300m-es szintkülönbséggel, nem is fárasztott le eléggé. :) Legközelebb valami durvábbat keresek, legjobb lenne a Börzsöny, de az nem fér bele fél napba, plusz a vonatért/buszért külön kell fizetni.

<ide még jön a felújított picasa album hozzá>

elfogadni

Az elfogadás még ott is lényeges, ahol én nem gondoltam volna.

A GTD módszert követve szépen láttam, hogy a mai napba talán egy félórányi munka fér bele, mert annyira sűrű volt a programom. Ezt tudatosan tudtam, de nem fogadtam el, mert ezen programok egy részét feleslegesnek tartom. Ez az el-nem-fogadás okozott nekem feszültséget egész nap, és most este jöttem rá, hogy mi is zavart. Az elfogadás a dolog észlelését jelenti érzelmi szinten, a tudás pedig racionális szinten. Ha mindkettő megvan, akkor leszek csak nyugodt egy dologgal kapcsolatban, és hát, az érzelmi oldalam még mindig elég csökevényes.

Az Imre meg az Endre

Múlthéten volt Emberi játszmák órám Martin Endrével, akiről néha lehet érdekeseket hallani. Szerintem nagyon jó az öreg, és az volt a fura nekem, hogy egészen olyan a stílusa, mint a Csernus dokinak. Valahogy hasonlítanak, talán úgy a legjobb leírni, hogy szokatlanul önállóan, autonóm módon gondolkodnak és cselekednek.

Új lak, új élet

Az új szobám eddig sokkal jobb mint a korábbi. Jobb a kilátás (már délutánokat töltöttem el az ablakban), jobb az elrendezése (ez nem biztos, hogy már az optimális, talán NP-probléma lehet, de minden költözéssel tesz egy lépést a tökéletes felé :) ), jobb a szobatársam (Szakival egész sok mindenben egyetértünk most egy hét elteltével (még) :) ), jobb a környezet (szakkolisok vannak ~20 méteren belül és mindig van élet a szomszédban, ez nekem nagyon hiányzott) és ez most így jó.
Ugyan a zuhanyzó annyira nem jó, mint a régi helyemen, de mivel a lépcső előtt lakom, így azzal a lendülettel, amivel kilépek a szobámból, fel tudok menni a hetedikre, ahol jó a zuhanyzó, ebből nem csinálok nagy problémát.
Ami annyira nem jó, az az, hogy roppant sok dolgom van, dolgozom, elkezdődött a suli és egyre többet szeretnék a témámmal is foglalkozni. A munkákat ugyan le fogom tudni 2-3 héten belül, de addig nagyon sűrű lesz, főleg ha tényleg megyünk Franciaországba Code Camp-re március közepén, mert akkor addigra a témámban is jelentős előrehaladást szeretnék elérni. Ebből most úgy látszik, hogy a tanulás kiesik, nagyon remélem, hogy nem lesz olyan órám, amire hetente házit kell írni meg beadni, mert az most sokadlagos prioritást élvezne (=másolnám vagy éppenhogy csak összecsapnám).
A munka során arra jöttem rá, hogy nekem erősen hiányosak a tervezési módszereim. Ez alatt azt kell érteni, hogy ha van egy összetett feladat (akár nevezhetem projektnek is), akkor annak a részleteit el tudom képzelni, hogy miként csináljam meg, de összességében és a részek egymásra épülését már nem igazán. Így most arról olvasok napok óta, hogy hogyan is csinálják a projektmenedzserek a projektmenedzselést, mert nekem is szükségem van rá. Cseppet sem tűnik hülyeségnek a GTK ilyen szempontból, mert most tök jól jönne, ha tanultam volna valaha is projekttervezést vagy valami hasonló dolgot és nem kemény munka során kéne arra rájönnöm, hogy bizony nem túl jó hatékonysággal estem neki a feladatnak, mert a tetőt szerettem volna felhúzni, amikor még csak az alaphoz öntötték a betont. (ehhez szívesen fogadok tanácsokat! :) )