Okostelefon-függőség

Múlt héten elromlott a Galaxy S2 mobilom, amit majdnem két éve használok igen aktívan. A tünetekből úgy gondolom, hogy valszeg a flash, az alaplap vagy a táp ment tönkre, most szervizben van, remélem hajlandóak garanciában javítani. Ezért két napig nem volt okostelefonom - és úgy éreztem magamat, mintha levágták volna a bal kezemet és a jobb kezem ujjvégeit.

Azaz tisztán függőségi jeleket mutattam, mert nem tudtam a megszokott, mindennapi teendőimet elvégezni. Ezért elgondolkoztam, hogy mik azok a dolgok, amiket a telefonon tudok és szoktam csinálni:

• emaileket olvasni és írni, mind Gmailt, mind céges leveleket,
• írni a kiadásaimat, bevételeimet, azaz kezelni a személyes költségvetésemet,
• írni a kajálásaimat (fogyáshoz),
• térképezni, akár bringához, akár BKV-hoz,
• olvasni ekönyveket,
• csetelni SMS helyett Gtalkon,
• naptárat nézni, szerkeszteni,
• QR-kódokat olvasni,
• zenét hallgatni,
• fényképezni, videózni,
• stopperként használni a reggeli meditációmnál,
• twittelni, foursquarelni, facebookozni, redditezni,
• netezni,
• megnézni, szerkeszteni a feladatlistámat RTM-ben,
• csillagtérképezni,
• iránytűnek, zseblámpának, vízszintezőnek használni,
• radarképet nézni Időképen, mielőtt elindulok bringával,
• intelligens ébresztőórának használom, ami figyeli az alvásciklusomat,
• számológépnek,
• blogolni,
• elérni a Dropboxon, Crashplanen és Google Drive-on tárolt fájljaimat,
• tetherelni az internetet 3G-ról laptopra,
• telefonálni a Google-nél szépen rendben tartott kontaktokkal,
• sshzni,
• pulzust mérni,
• Volán és MÁV menetrendet nézni,
• és valszeg van még pár dolog, amit kihagytam. 

Ez sok, nagyon sok dolog, és ahogy nézem, egy részüket azért csinálom szándékosan telefonon, mert így a leghatékonyabb, pl. naptározás, számológépezés; egy részét azért, mert ezen lehetséges, pl. térképezés, tethering, QR-kódozás; és van pár, amit azért, mert ha már van nálam egy kütyü, akkor ne cipeljek magammal még egy fényképezőt, stopperórát, mobiltelefont, zenelejátszót, könyveket, stb.

Viszont azt is tudom, hogy amikor nem vagyok benne a mindennapi életemben, mint amikor fesztiválozok vagy túrázok, akkor ezek nagy része feleslegessé válik (nem, nem akarok sshzni magashegységből vagy egy koncert közepéről, még ha el is tudjátok képzelni rólam :] ) és nem hiányzik a telefonom tudása. Persze kényelmes, hogy benne vannak a kontaktok, hogy tudok vele fotózni, de akkor ezek nem fontosak. Olyankor nem vagyok okostelefon-függő. A városban, az életemben, amikor dolgos mindennapjaim vannak, olyankor igen, mert úgy döntöttem, hogy sok feladatot ezen végzek el, mert ezt találtam a legjobb megoldásnak. Lehet, hogy drága megoldás, de lehet, hogy ha mindenre céleszközt szereznék be, az még drágább lenne. uff. :)

nem tudom abbahagyni :)

Május elsejével véget ért a 30 napos kihívásom, ennek ellenére az elmúlt napokban sok-sok olyan élmény ért, amiről azt gondoltam, hogy "hú, ezt mindenképp meg akarom említeni", aztán eszembe ötlött, hogy már végeztem vele. Aztán eszembe jutott, hogy attól még megírhatom őket, s így itten vannak:

Köszönöm...
... hogy tarthattam egy egy napos intenzív képzést Szegeden, sokat kaptam belőle,
...Ádám kérdéseit,
...Nóri lelkesedését és meghívását,
...Gyuri inspirációját, biztatását és támogatását.

máj1 - utolsó

Véget ért az április, s én egy hónapra vállaltam be a 30 napos kihívást.

Statisztikák: 4 kihagyott nap, 26 teljesített nap, ez 87%-os siker, ami még a műegyetemen is ötösnek számít, így ezt a 30 napos kihívásomat sikeresnek tekintem. :)

A továbbiakban is szeretnék köszönőposztokat írni, mert tök jó szemléletet adnak, de már nem napi szinten, hanem ahogy érnek az élmények.

Az első szabad beosztású köszönésnek itt is van az ideje:
Köszönöm...
...a bicómnak, hogy épségben hazahozott, hogy ez volt a leggyorsabb hazautam a Csillagdából eddig, és hogy simán kibírta a kb. 60km/h sebességet,
...Pingunak meg Andrisnak az okosságokat,
...Balázsnak pedig a szemléletét.