erre nem számítottam. hogy a német bizony kell németországban.
(mentségül felhozhatom, hogy egy hónapig nem tűnt fel annyira, mert a fontos dolgokat mind el tudtam intézni angolul vagy néha magyarul, és az első hónapban sok olyan dolog volt, ami beleesett ebbe a kategóriába. de ez nem komoly mentség.)
viszont egy hónap után már hiányzik veszettül a német nyelvtudásom. amikor nem a munkahelyen akarok szocializálódni, hanem felcsapni a várost és megnézni, hogy mit lelek bajoroszág fővárosában, akkor mindenki alapból németül beszél hozzám. ugyan a fiatalok szívesen váltanak angolra bármikor, de néha tök sok energiámba kerül egy-egy csoporthoz úgy betársulnom, hogy megkérjem őket, hogy csak miattam váltsanak nyelvet. eléggé kiszolgáltatottnak érezem magamat ilyenkor. meg olyankor, amikor valamilyen boltban nem tudom megkérdezni, hogy ez vagy az hol van, vagy van-e egyáltalán, mert az idősebbek nem igazán beszélni idegen nyelv.
úgyhogy most a dolgos hétköznapok és a dologtalan szocializációk közt németül is tanulok, mert már egy pici némettudás is exponenciálisan elkezdte megdobni a komfortérzetemet. nagyon jó dolog, amikor értem, hogy mi folyik körülöttem, mit mond nekem a boltos néni és mi van kiírva öklömnyi piros betűkkel a metróban.
