Firefox turbó linuxon

A Firefox szeret rengeteget írni lemezre, így amíg nincs ssd-m, próbálom sokféle módon gyorsítani.

Az egyik az sql vacuum meghívása pár hetente, ez picit csökkenti a profil méretét, részletek itt.

A másik a profil memóriába mozgatása, pontosabban tmpfs-re helyezése. Ez már trükkösebb, és ideális esetben az alábbi linken mellékelt szkript pofozgatásával jár. Eredeti formájában itt lelhető fel, ahol már néhány kommenttel is ellátta a posztíró. Én nagyjából ugyanazt a szkriptet használom, de mivel a firefox profilomat a ~/profiles/firefox alatt tartom, így az én speedfox szkriptem itt található.

Ha valamelyik módon is gyorsul a Firefox, örüljetek, ha még tudtok mást is, írjátok meg!

Hol jobb (nekem)?

Marseille:
pozitív: tenger, mediterrán, napsütés, nyugat-európai szolgáltatások
negatívum: francianyelv, arabok, drága kaja

Budapest:
pozitív: olcsó és jó kaja, ismerem, mint a tenyerem, magyarnyelv
negatív: minden fejlesztés legalább kétszer annyit csúszik, mint amennyire tervezték, sok a hideg idő, koszos

Melyik jobb nekem, nem tudom. Kíváncsi vagyok milyen kontrasztokat veszek majd észre hazaérkezés után.
Képeim erről az egy hétről:
<ide jön majd picasa album>

Hogyan barátkozzunk?

Hogyan?

Egy ideje már csinálom azt, hogy minden másnap sportolok valamit, mert ilyen sok mozgásra van szükségem. Ehhez hasonlóan gondoltam, hogy beteszem a feladataim közé minden másnapra, hogy barátkozzak. Ez alatt azt értem, hogy minden másnapra keresek társaságot, előre tervezem, hogy kivel mit fogok csinálni, hova megyünk, mit szeretnék tőle.

Miért van erre szükségem? Azt vettem észre, hogy nagyon hiányoznak a barátok nekem, pedig vannak sokan, akik barátságosan állnak hozzám, de én nem teszem bele azt az energiát a kapcsolatokba, amit megérdemelnének. Ez szerintem a "hiányos" neveltetésem eredménye, ahogy nem tanultam meg a barátkozás menetét. És mivel nem tudom, sokszor csak állok, mint egy faék, hogy mit is kéne tennem. Így kipróbálom, hogy milyen eredményre vezet, ha így mesterségesen megpróbálom magamat megtanítani barátkozni. (Persze így a kapcsolatok szinte maguktól fognak tartósabbá válni, mert minél több energiát teszek bele, annál többet ér egy kapcsolat mindkét félnek.) És ez több időbe és energiába is fog kerülni, de mi másban lehetne egy kapcsolat erejét mérni, mint a belefektetett energiában és időben?

Aix2

Utolsó napom Aixben. A Code Camp sűrű volt, rengeteg új ember, sok új tudás, új szabályrendszer, új keretrendszerféle, másféle kaják, más nyelv, szar idő. Sok energiát vitt el ennek a kezelése, és ez sokszor csak úgy ment, hogy a régi, gyerekkori módon reagáltam sok helyzetben (azaz visszavonulót fújtam, pedig nem fenyegetett semmi, csak nem volt figyelmem/akaratom a helyzet reális lekezelésére). Ennek nem örülök, azonban megváltoztatni nagyon lassan tudom csak, mert ez a személyiségem mélyében van. Amire legközelebb figyelni szeretnék az, hogy előre felkészülök erre a sok-sok változásra, és hagyok időt magamnak alkalmazkodni, hogy ne egyszerre érjen minden, és akkor lesz elég figyelmem a reális reagálásra.

Tegnap már sikerült 4.5€-ból megkajálnom, mert találtam egy jó kebabosat, ma ezt is űbereltem és 1.44€-ből vettem konzervet és bagettet. Ez azért fontos, mert roppant drága a kaja, egy szelet pizza 4-5€, egy kis kajálás beülős helyen 12-15€. És nem maradt igazán sok pénzem már, napi 15-20€-ból szeretném kihozni az utazást és kaját, hiszen nem kaptam előleget az útra, így ez mind saját zsebből megy. Állítólag van rá esély, hogy ki fognak fizetni, de ebben olyan erősen nem tudok reménykedni, tekintve, hogy Magyarországon ez egyszerűen nem jelent semmit, sajnos.

Érdekesek voltak ezek a CC-s tudósok, infósok, emberek. Okosak, fontos pozíciókban vannak, érdekes feladatokkal foglalkoznak, de emellett legtöbbjüknek durva tikkelései voltak. Ilyet már láttam korábban is, hogy aki nagyon kierősíti magát egy oldalon (a logikus gondolkodós, racionális részen), az elnyomja az érzéseit, a tudatalattiba fojtja őket, amik mindenféle fura tikkelésekkel járnak. Ezt én nem szeretném követni, de megyek a csoporttal együtt. Vettem magamon is észre az elnyomott érzelmek nyomait, ezt az elnyomást kisujjból csinálom, hisz tökélyre fejlesztettem már. Sok odafigyelést igényel, hogy érezzem az érzéseimet, remélem, hogy minél többet figyelek rájuk, annál jobban megtanulom megérezni, hogy mit érzek. (Milyen szép mondatvég lett ez. :) ) Jó, ez utóbbi nem szigorúan CC-es téma, csak most gondolkoztam ezen egy sort.

Aix1

Tegnap értem ide Aix-en-Provence-be, Marseille-ből érkeztem, ahol aznap ömlött az eső. Itt nem ömlött, csak esett, és 12 fok volt, amire a helyiek nem igazán vannak felkészülve, mert ez téli fagynak felel meg. (és Marseille-ben úgy eláztam, hogy csak mára száradtak meg a ruháim.)

Hát örülök, hogy nekik még tél van, de én a mediterrán vidékre jöttem, azt hittem, hogy már lehetne strandolni is... A hotelben tegnap egyszerűen hideg volt, de miután szóltam nekik, hogy nem okés, mára egész jó idő lett.

A francia nyelvtudás meg elengedhetetlen ide. Az írott dolgokat az angol és spanyol szógyűjteményemből megértem, de a beszédet nem, az naggyon más. És nem beszélnek se angolul, se spanyolul (se magyarul), így elég macerás a kommunikáció itt. A legjobb, hogy még a CEA-ban is sok minden csak franciául van kiírva, de ott legalább sokan beszélnek angolul. Ide nem érdemes alap francia nélkül jönni, mert nem éri meg. Most esténként próbálok egy kis franciát tanulni, hogy legalább étteremben, boltban értsem, amit mondanak.

A munka ma döcögősen kezdődött, mert először nem találtam meg a buszomat, így mehettem helyi járattal, és lekéstem a képzés első óráját, bár nem volt nehéz behozni. Fura dolog ez a Kepler nevű tudományos keretrendszer, eléggé a LabView-ra hasonlít, mert kis ábrákat húzogatunk ide-oda, amikből a program lesz, ráadásul tudományos célú program. Meglátjuk használható-e, főleg sebességben lesz érdekes, mert az egész javában van.

Nem örülök annak, hogy nem kaptam Mobility előleget, mert így most van kb. napi 15-16 euró költőpénzem, ami elég kevés, ha azt vesszük, hogy egy kebab ~5€, egy fast food ~7€ és egy rendesebb kaja 10€-tól kezdődik. Ma inkább bevásároltam egy boltban és hideget kajáltam, így 3-4€-ra ki tudom hozni a vacsora árát és nem csövesként megyek majd haza.

A jó kis időnek köszönhetően nem sokat fotóztam, nem volt mit meg nem akartam eláztatni a telefonomat. Pedig szép kis város lenne ez az Ex, ha rásütne a nap.

MRS

Amikor átszálltam Amsterdamban, akkor ott a reptéren láttam, éreztem, hogy Nyugat-Európában vagyok. Olyan tiszta, szép, új, pontos és angol volt minden, mintha Amerika lenne, az ottani eltúlzások nélkül. Nyugat-Európának ez a képe tökre megtetszett nekem, ha úgy alakul, hogy mennem kell Svédországba, úgy érzem, jól ki fogom bírni ott. :)

Örülök, hogy nekiálltam a minimalizmuson dolgozni. Tök jó volt egy kis táskát lekapni a futószalagról és nem két hatalmas bőrönddel szenvedni, aminek a 4/5-ét nem is használtam igazán. Majd akkor lesz egészen kész a minimalizmusom, amikor egy apró kézitáskával utazom el 2-3 hónapra. :) (rövid megjegyzés: azért kezdtem el odalenni a minimalizmusért, mert rájöttem, hogy ezzel tudatosan kényelmetlenséget hozhatok létre, ami rugalmasságot indukál, amire nagy szükségem van és lesz, hisz ahogy növök fel úgy merevedik a személyiségem, de ha folyton tréningezem, akkor rugalmas tudok maradni.)

Marseille nem nyűgözött le olyan nagyon most az első nap. Túlságosan ismerősnek tűnik, koszos, sok a csöves, sok helyen le van pukkanva. Viszont minden működni látszik, a reptér pontos, a buszok újak, van euró, streetview és facebook check-in. Szóval nem teljesen ugyanaz (ja és vannak utcai pálmafák mindenfele!), de azt hittem, hogy jobban "nyugati" lesz. Na majd holnap Aix, arról jobbakat ígértek a helyiek.

A szállásom itt (couchsurfingelek egy magyar leányzónál :) ) pont olyan, mint egy pesti albérlet egy belvárosi bérházban. Nagy belmagasság, antik bútorok és kövezet, málló festés, de az ablakok mind ki vannak cserélve hőszigetelős műanyag keretűre. És mivel mindenki angolul beszél, amiről már észre sem veszem, hogy nem magyarul van, így teljes az otthon-érzésem. :) A boltban kicsit fura, hogy még nem tudom, hogy miként kéne köszönni, de majd rámragad.

otthon, aztán...

Itthon azt szeretem, hogy van szőnyeg és lehetek mezítláb úgy, hogy nem lépek utcai koszba és nem fázom fel. Ez kényelmes, épp ezért nem biztos, hogy jó, de néha jól esik.
Holnap repülök Franciába, hogy részt vegyek az ezévi Code Camp-en. Nem tom, hogy fog elsülni, anyagiakban egyelőre nem túl jól, de élményként lehet nagy szám.