Amikor átszálltam Amsterdamban, akkor ott a reptéren láttam, éreztem, hogy Nyugat-Európában vagyok. Olyan tiszta, szép, új, pontos és angol volt minden, mintha Amerika lenne, az ottani eltúlzások nélkül. Nyugat-Európának ez a képe tökre megtetszett nekem, ha úgy alakul, hogy mennem kell Svédországba, úgy érzem, jól ki fogom bírni ott. :)
Örülök, hogy nekiálltam a minimalizmuson dolgozni. Tök jó volt egy kis táskát lekapni a futószalagról és nem két hatalmas bőrönddel szenvedni, aminek a 4/5-ét nem is használtam igazán. Majd akkor lesz egészen kész a minimalizmusom, amikor egy apró kézitáskával utazom el 2-3 hónapra. :) (rövid megjegyzés: azért kezdtem el odalenni a minimalizmusért, mert rájöttem, hogy ezzel tudatosan kényelmetlenséget hozhatok létre, ami rugalmasságot indukál, amire nagy szükségem van és lesz, hisz ahogy növök fel úgy merevedik a személyiségem, de ha folyton tréningezem, akkor rugalmas tudok maradni.)
Marseille nem nyűgözött le olyan nagyon most az első nap. Túlságosan ismerősnek tűnik, koszos, sok a csöves, sok helyen le van pukkanva. Viszont minden működni látszik, a reptér pontos, a buszok újak, van euró, streetview és facebook check-in. Szóval nem teljesen ugyanaz (ja és vannak utcai pálmafák mindenfele!), de azt hittem, hogy jobban "nyugati" lesz. Na majd holnap Aix, arról jobbakat ígértek a helyiek.
A szállásom itt (couchsurfingelek egy magyar leányzónál :) ) pont olyan, mint egy pesti albérlet egy belvárosi bérházban. Nagy belmagasság, antik bútorok és kövezet, málló festés, de az ablakok mind ki vannak cserélve hőszigetelős műanyag keretűre. És mivel mindenki angolul beszél, amiről már észre sem veszem, hogy nem magyarul van, így teljes az otthon-érzésem. :) A boltban kicsit fura, hogy még nem tudom, hogy miként kéne köszönni, de majd rámragad.
No comments:
Post a Comment