megszoktam

megszoktam a környezetemet, már tudok egy picit kényelmesebben létezni benne, de még közel sem az otthonom. sok dolgom van még itt, mire azt mondhatom majd el, hogy "beköltöztem". hiányzik a saját albi a városban, a bringám meg a közösség, amiben feltöltődhetek.
mostanában naponta 5-10 hirdetésre írok albérlet miatt, a bankszámlámhoz pedig heti 2-3 levelet kapok mindenféle kódokkal hozzá. alakulnak a dolgok, a következő a bringa lesz, mert egyre inkább hiányzik a suhanás az utakon.

a nyelv fontos. és én itt nem beszélem a helyi nyelvet. az angollal ugyan tényleg el lehet boldogulni, de csak boldogulni és nem könnyedén létezni. ahogy a német-tanárom mondta (jesszusom, már nekem is van német-tanárom!), hogy amíg nem beszélem a németet, addig olyan, mintha egy buborékban élnék, amin belül az angolul beszélők vannak meg a munkahelyem, kívül pedig mindenki és minden más, ami itt körülvesz. nem örülök, hogy nem értem, hogy mi van kiírva a boltban vagy a lépcsőházban, vagy nem értem, hogy mit mond be a metró, amikor megáll az alagút közepén...