az elmúlt két hónapban nem figyeltem rájuk, mert "új környezet" meg "agyból úgyis megoldom". a frászt. rettentő stresszes voltam meg beszűkült a látómezőm, nem engedtem be új dolgokat és megfigyeléseket.
a homokbadugott fej eredményeképp egy sorozat hót'egyszerűen kivédhető hibát vétettem, amikor előző hétvégén hazatekertem a városból:
- tudtam, hogy esni fog, de nem vittem esőcuccot, hisz nyár van,
- tudtam, hogy esni fog, de nem vittem esőálló táskát, hisz nem megyek olyan messzire,
- tudtam, hogy én vízálló vagyok, de a telefonom nem annyira,
- tudtam, hogy esőben simán elmehetek a metrón is bringával, de minek, hisz ez csak eső,
- tudtam, hogy be fog sötétedni, de nem indultam korábban, hisz azért van lámpám.
- hogy a szakadó eső éjjel egészen hideg,
- hogy a szakadó eső SZAKAD és nem csak csöpög,
- hogy a kis övtáskám vízállósága nem szakadó esőre van tervezve,
aztán jött egy út, villamossínnel. a sín találkozott a városi csapatásra tökéletes, sima felszínű Schwalbe Kojak külsőmmel, ami extraként éppen passzol a sín vályújába. a vas meg egyébként az esőtől úgy csúszik, mint a friss jégpálya.
az elzúgás szinte garantált volt.
minden cuccom és a bringám megúszta.
a sisakom az életcélját beteljesítve behorpadt, így a fejem teljesen kimaradt a mókából.
a jobb felkarom annyira nem, megszereztem az "első csonttörés" nevű kitűzőt.
nem egy szörnyű törés, reggelig nem is gondoltam arra, hogy törött lehet, mert annyira nem fájt. azért csak elbotorkáltam a sarki kórházba, aztán mutogatták nekem a röntgenen, hogy itt van a repedés, csak zoomoljak bele a képbe egy picit. ja, igen, magyarul, minden folyosón találkoztam magyar nővérekkel, just FYI.
6 hét, azt mondják, azaz 42 nap, szép kerek szám. ma a 10. napon járok, ami 24%.
a következő két hétben akarok menni az adriára, a szigetre majd strandra. érdekes nyaralás lesz felkötött kézzel. de legalább mindenkinek elmesélhetem nyitásként. cöh.
asszem ez egy jelzés akart lenni.
No comments:
Post a Comment