emlékszem. emlékszem arra, amikor volt magyar álom és én rajongtam érte. lehet, hogy csak azért rajongtam érte, mert még csak kis kamasz voltam, de körülöttem mások is hittek benne. nagyjából 10-12 éve még benne volt a levegőben.
emlékszem, hogy mekkora elánnal terveztük az építkezést, mert a szüleim szocpolt tudtak felvenni hozzá, és sok-sok év után lehetett saját szobám. meg amikor leaszfaltozták az utcánkat, és tök európainak kezdett el kinézni a környék. lett ADSL otthon a modem helyett! és elkezdtek megnyílni az első romkocsmák. és használható lett az éjszakai közlekedés budapesten. az álom valahogy úgy szólt, hogy "van és lesz jövőnk".
aztán valami eltörött. lassan tört el, és egyszer csak azt vettem észre, hogy nincs álom. hogy menekülés van, elfele, kifele, valamerre.
hogy "a kormány, az az oka mindennek". hogy a nyugat a mennyország. "az egyetemet befejezem, aztán lelépek valahova."
egy kis idő után azt vettem észre, hogy az egyetemi baráti köröm Londonban, Svájcban, Münchenben, Amerikában, Szingapúrban és Skóciában van.
mi törött el?
No comments:
Post a Comment