én csak tanulni szeretnék...

...spanyolt. Másfél éve hagytam abba, mert nem volt időm rá. Most vígan áldoznék rá időt, de nem biztos, hogy menni fog.Egyetemen nullkredites tárgyakban tanulható, adott keretig ingyen. A Cervantes-intézetben pedig 58k/félév áron.

És most egyiket se tudom csinálni. Az előbbit megakadályozza az egyetemi bürokrácia, mert "spanyol haladó 2"-t már megcsináltam alapképzésben, de újra szeretném csinálni, mert másfél év alatt sokat kopott a tudásom és szintre kéne hoznom magamat. Másik kurzusban visszatartanám a csoportot vagy a nyomás, sietés miatt elmenne a kedvem tőle. Létezik tárgy-újrafelvételi lehetőség, de azzal a reghéten már nem lehet élni, mert. Mert? Biztos sok lenne még kettőt kattintani a neptunon és kiírni 1200HUF különeljárási díjat...

A Cervantes-beli kurzust a költségvetésem hiánya akadályozza, mert még ha kérek is részletfizetést, akkor is jövőhéten le kéne szurkolni 29k-t, majd egy hónapon belül a maradék 29k-t. A hónapok óra fillérre vezetett költségvetésem szerint erre nem lesz lehetőségem. Oh, fuck yeah.

2011 vs 2015

Tegnap találkoztam a Zeitgeist 2011 videóval a Google-től és eszembejutott egy videó, amit régesrégen láttam és furán hasonló gondolatok voltak benne. EPIC 2015-nek hívják [1], és azt a jövőt mutatja be, amit 2005-ben képzeltek el.
Tudniillik megjósolták benne az közösségi web és a technikai kütyük rettenetes fejlődését, és akkor még nem létezett iPhone, nem volt Google Earth, Docs, nem volt Android, az összes "okostelefon" a WinMo-s PDA-k voltak, a mobilnet még megfizethetetlen volt. Nem volt Google Account, Facebook, Twitter, 4sq, nem volt iOS és az 1-2MBites ADSL a hipergyors internet volt. Fura idők lehettek. :)

A két pillanat, ami összekötötte össze a két videót:  http://www.youtube.com/watch?v=OQDBhg60UNI&t=8m és http://www.youtube.com/watch?v=SAIEamakLoY&t=1m28s

1: eredeti forrás: http://epic.makingithappen.co.uk/

sláger

ez a muzsika szól a fejemben egy hete. enjoy.

Ma a harmadik fejezetnél jártam

Imádom, amikor észreveszem, hogy épp hol vagyok és körülnézhetek. 

Portia Nelson
Önéletrajz öt rövid fejezetben
I.
Sétálok az utcán.
          Egy mély lyuk van a járdán.
          Beleesem.
          Elvesztem... Nincs segítség.
          Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.

II.
Ugyanazon az utcán sétálok.
          Egy mély lyuk van a járdán.
          Úgy csinálok, mintha nem látnám.
          Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.
          De nem az én hibám.
Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok jönni.

III.
Ugyanazon az utcán sétálok.
          Egy mély lyuk van a járdán.
          Látom, hogy ott van.
          Mégis beleesem... ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van.
Tudom, hol vagyok.
          Az én hibám.
Azonnal kijövök.

IV.
Ugyanazon az utcán sétálok végig.
          Egy mély lyuk van a járdán.
          Megkerülöm.

V.
Egy másik utcán sétálok végig.

A programozásról

Az én felfogásomban a számítógépek egyesekből és nullákból állnak, és bármi, ami a gépben történik, ezek összeadásából vagy szorzásából áll. Az összeadás és a szorzás pedig egzakt műveletek, jól meghatározott értékeik vannak. Ezért állok úgy hozzá a gépekhez, hogy ami a két számjeggyel leírható, az megvalósítható gépekkel is, és ez mindig determinisztikus lesz. Ez az absztrakció rémisztően hangozhat, és persze én se így használom a gépeket a mindennapokban, de amikor egy makacs programozási problémával találkozom, akkor így gondolok rá és eddig  (emlékeim szerint) mindent meg tudtam oldani. A megoldásban ez a szemlélet úgy segít, hogy rávilágít arra, hogy ha feltételezem, hogy az alapműveletek hibátlanok (ez az elv eddig csak egy Pentium esetén sérült [1]), és a hiba valahol az észlelési szint és a gépi műveletek közt van, ami a megfelelő eszközökkel felderíthető és kijavítható.
Ez még viszont nem magyarázza, hogy miért lehet ezt szeretni. Észrevettem, hogy a természetes nyelveket is szeretem használni és művelni (most ezek közt a magyar, az angol és a spanyol van), valószínűleg nem véletlen a kapcsolat a nyelvek szeretete és a programozás szeretete között. A programozási nyelveket nem hiába hívják nyelveknek, mert ezek valóban nyelvek, és vannak nyelvjárásaik is [2]. A programozási nyelv az, amivel beszélgetni lehet a géppel [3]. A nagy különbség az, hogy a számítógép determinisztikus, így szó szerint érti azt, amit mondok neki. Cserébe elvárható, hogy én is szó szerint értelmezzem, amit a gép mond, ezt fura megtanulni, de a használata már nagyon kényelmes, mert ez a fegyelmezett párbeszéd tiszta logikán alapul, ami bennem, emberben, egy tanulható dolog. És ezzel egy olyan "beszélgetőtársra" akadtam, aki sose érti félre, amit mondok neki, mindig engedelmeskedik (ha úgy fejezem ki magamat, amit megért) és nagyon különleges képességei vannak (egy szempillantás alatt készít nekem 10 milliárd pszeudo-véletlen¹ számot, miközben zenét játszik le, filmet tölt le, irányít több tucat eszközt és fűti a szobámat). Ebben a szemléletben a programozási nyelv típusa lényegtelen, mindegyiken lehet beszélgetni, csak egyikben több, másikban kevesebb fogalmat tudok leírni a rendelkezésre álló nyelvi eszközökkel.


[1]: http://en.wikipedia.org/wiki/Pentium_FDIV_bug
[2]: például a Fortrannak már 11 változata van: http://en.wikipedia.org/wiki/Fortran
[3]: https://inf.nyme.hu/~soossandor/programozas.html

1: update, valóban nem tud valódi véletlen számokat készíteni a determinisztikus számítógép, csak véletlennek tűnőket. Valódi véletlen számokhoz külső forrást (emberi input, hálózati forgalom) kell használnia.

Ich liebe München

Based on my one week stay in Garching and one day visit to Munich, it looks like a very livable place. I was out running, which I didn't do for weeks and I was thinking how does this place compare to other cities I lived in. Some points:

• cheap and good food (in Hungarian manners), 
• cheap and good beer,
• good but pricey public transportation
• excellent bike system
• homey weather (sorry Göteborg, but your weather sucks)
• nice people and beautiful girls
• the Alps is only two hours by car or train
• non-English speaking county (this is actually a negative point, because I don't speak any German), although most people speak English

It looks like for me that this city is just in the middle of the very western european cities and Budapest, combining mostly the good stuff of them, like the good food from east and the organized city from west.

One week into Sweden

It was just a week ago that I arrived here, in Göteborg (which, in Hungarian is pronounced as "Jöteborg", just a sidenote for whoever would come here) to an airport were there is approx. one flight every hour (so we had to walk from the plane to the only building in sight to catch the only bus going from there to the city :) ). I'm not going to write about everything, just the moments that struck me the most. So no list of "my impressions" on the city, country, people, work, weather (gosh, this is not the UK!), food, drink, etc, etc.

The weather: It's so close the the UK, both geographically and weatheracally, that I have to start the list with it: it's, just simply said, fucking cold for a summer, after coming from the sunny 30+°C-s to the rainy and windy 15-20°C-s. I had a quite hard time to get acclimatized to this kind of "summer".
The food: expensive and good. On average it is 2-3 times more expensive than in H, and it's good, just as good as the hungarian food. And I can buy pre-baked and frozen pancakes in the ICA (which is like Interspar). :) And if I have a lunch menu, then all the salads, coffee, tea, drinks (even beer) is included in the menu!
The city: very bikeable and clean. There are bike routes everywhere (I mean, next to all main roads) and most houses have some bike racks next to the door. I was considering buying or renting one, but since I'm not that as waterproof as Swedes are, it has no use for me in rain, and it would took some hassle to get one. If I'll come ever again, I'll have one for sure.
The archipelago: You can take your bike free on the boats to the islands, and you can also use your ticket to get to the islands in front of Göteborg. Amazing for me, who never traveled on a boat with the city pass. :) The islands are interesting stuff: no cars are allowed, so everyone bikes or walks; there are tiny villages on huge islands, the rest is mostly nature reservations; the inhabitants go to work to the city by commuting by ferries; and a lot of houses have air conditioning, which implies to me that Swedes might work best under 25°C. :)
The housing: In the room where I'm staying, every furniture is from IKEA. All of them. Just like in the shared kitchen, with the exception of the appliances, which are mostly Elektrolux stuff. Back in H, the IKEA stuff were the sign that someone paid attention to style and quality, it was surprising to see that here everything is from there.

Overall: It feels like USA in small, European edition, where people care about their health (tons of runners, bikers, swimmers, etc), speak international English (everyone speaks it, I didn't meet anyone in a week who couldn't talk at least some basic English, but most of them use it just as if it were their primary language), eat good food and have a cold weather.

(Pictures to come later, Picasa is slow at uploading for some magical and erroneous reasons)