Friday, December 16, 2011

Ma a harmadik fejezetnél jártam

Imádom, amikor észreveszem, hogy épp hol vagyok és körülnézhetek. 

Portia Nelson
Önéletrajz öt rövid fejezetben

I.
Sétálok az utcán.
          Egy mély lyuk van a járdán.
          Beleesem.
          Elvesztem... Nincs segítség.
          Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.

II.
Ugyanazon az utcán sétálok.
          Egy mély lyuk van a járdán.
          Úgy csinálok, mintha nem látnám.
          Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.
          De nem az én hibám.
Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok jönni.

III.
Ugyanazon az utcán sétálok.
          Egy mély lyuk van a járdán.
          Látom, hogy ott van.
          Mégis beleesem... ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van.
Tudom, hol vagyok.
          Az én hibám.
Azonnal kijövök.

IV.
Ugyanazon az utcán sétálok végig.
          Egy mély lyuk van a járdán.
          Megkerülöm.

V.
Egy másik utcán sétálok végig.

Friday, December 9, 2011

A programozásról


Az én felfogásomban a számítógépek egyesekből és nullákból állnak, és bármi, ami a gépben történik, ezek összeadásából vagy szorzásából áll. Az összeadás és a szorzás pedig egzakt műveletek, jól meghatározott értékeik vannak. Ezért állok úgy hozzá a gépekhez, hogy ami a két számjeggyel leírható, az megvalósítható gépekkel is, és ez mindig determinisztikus lesz. Ez az absztrakció rémisztően hangozhat, és persze én se így használom a gépeket a mindennapokban, de amikor egy makacs programozási problémával találkozom, akkor így gondolok rá és eddig  (emlékeim szerint) mindent meg tudtam oldani. A megoldásban ez a szemlélet úgy segít, hogy rávilágít arra, hogy ha feltételezem, hogy az alapműveletek hibátlanok (ez az elv eddig csak egy Pentium esetén sérült [1]), és a hiba valahol az észlelési szint és a gépi műveletek közt van, ami a megfelelő eszközökkel felderíthető és kijavítható.
Ez még viszont nem magyarázza, hogy miért lehet ezt szeretni. Észrevettem, hogy a természetes nyelveket is szeretem használni és művelni (most ezek közt a magyar, az angol és a spanyol van), valószínűleg nem véletlen a kapcsolat a nyelvek szeretete és a programozás szeretete között. A programozási nyelveket nem hiába hívják nyelveknek, mert ezek valóban nyelvek, és vannak nyelvjárásaik is [2]. A programozási nyelv az, amivel beszélgetni lehet a géppel [3]. A nagy különbség az, hogy a számítógép determinisztikus, így szó szerint érti azt, amit mondok neki. Cserébe elvárható, hogy én is szó szerint értelmezzem, amit a gép mond, ezt fura megtanulni, de a használata már nagyon kényelmes, mert ez a fegyelmezett párbeszéd tiszta logikán alapul, ami bennem, emberben, egy tanulható dolog. És ezzel egy olyan "beszélgetőtársra" akadtam, aki sose érti félre, amit mondok neki, mindig engedelmeskedik (ha úgy fejezem ki magamat, amit megért) és nagyon különleges képességei vannak (egy szempillantás alatt készít nekem 10 milliárd pszeudo-véletlen1 számot, miközben zenét játszik le, filmet tölt le, irányít több tucat eszközt és fűti a szobámat). Ebben a szemléletben a programozási nyelv típusa lényegtelen, mindegyiken lehet beszélgetni, csak egyikben több, másikban kevesebb fogalmat tudok leírni a rendelkezésre álló nyelvi eszközökkel.


[1]: http://en.wikipedia.org/wiki/Pentium_FDIV_bug
[2]: például a Fortrannak már 11 változata van: http://en.wikipedia.org/wiki/Fortran
[3]: https://inf.nyme.hu/~soossandor/programozas.html

1: update, valóban nem tud valódi véletlen számokat készíteni a determinisztikus számítógép, csak véletlennek tűnőket. Valódi véletlen számokhoz külső forrást (emberi input, hálózati forgalom) kell használnia.

Friday, September 16, 2011

Ich liebe München

Based on my one week stay in Garching and one day visit to Munich, it looks like a very livable place. I was out running, which I didn't do for weeks and I was thinking how does this place compare to other cities I lived in. Some points:
  • cheap and good food (in Hungarian manners), 
  • cheap and good beer,
  • good but pricey public transportation
  • excellent bike system
  • homey weather (sorry Göteborg, but your weather sucks)
  • nice people and beautiful girls
  • the Alps is only two hours by car or train
  • non-English speaking county (this is actually a negative point, because I don't speak any German), although most people speak English
It looks like for me that this city is just in the middle of the very western european cities and Budapest, combining mostly the good stuff of them, like the good food from east and the organized city from west.

Wednesday, August 24, 2011

One week into Sweden

It was just a week ago that I arrived here, in Göteborg (which, in Hungarian is pronounced as "Jöteborg", just a sidenote for whoever would come here) to an airport were there is approx. one flight every hour (so we had to walk from the plane to the only building in sight to catch the only bus going from there to the city :) ). I'm not going to write about everything, just the moments that struck me the most. So no list of "my impressions" on the city, country, people, work, weather (gosh, this is not the UK!), food, drink, etc, etc.

The weather: It's so close the the UK, both geographically and weatheracally, that I have to start the list with it: it's, just simply said, fucking cold for a summer, after coming from the sunny 30+°C-s to the rainy and windy 15-20°C-s. I had a quite hard time to get acclimatized to this kind of "summer".
The food: expensive and good. On average it is 2-3 times more expensive than in H, and it's good, just as good as the hungarian food. And I can buy pre-baked and frozen pancakes in the ICA (which is like Interspar). :) And if I have a lunch menu, then all the salads, coffee, tea, drinks (even beer) is included in the menu!
The city: very bikeable and clean. There are bike routes everywhere (I mean, next to all main roads) and most houses have some bike racks next to the door. I was considering buying or renting one, but since I'm not that as waterproof as Swedes are, it has no use for me in rain, and it would took some hassle to get one. If I'll come ever again, I'll have one for sure.
The archipelago: You can take your bike free on the boats to the islands, and you can also use your ticket to get to the islands in front of Göteborg. Amazing for me, who never traveled on a boat with the city pass. :) The islands are interesting stuff: no cars are allowed, so everyone bikes or walks; there are tiny villages on huge islands, the rest is mostly nature reservations; the inhabitants go to work to the city by commuting by ferries; and a lot of houses have air conditioning, which implies to me that Swedes might work best under 25°C. :)
The housing: In the room where I'm staying, every furniture is from IKEA. All of them. Just like in the shared kitchen, with the exception of the appliances, which are mostly Elektrolux stuff. Back in H, the IKEA stuff were the sign that someone paid attention to style and quality, it was surprising to see that here everything is from there.

Overall: It feels like USA in small, European edition, where people care about their health (tons of runners, bikers, swimmers, etc), speak international English (everyone speaks it, I didn't meet anyone in a week who couldn't talk at least some basic English, but most of them use it just as if it were their primary language), eat good food and have a cold weather.

(Pictures to come later, Picasa is slow at uploading for some magical and erroneous reasons)

Saturday, July 16, 2011

Statisztika

Az elmúlt két hét statisztikája:
  • 3 ország 3 fővárosa,
  • 4 erőmű (2 atom, 2 vízi)
  • 3 reaktor
  • 1 tokamak
  • 1 Tátra
  • 4 szállás
  • ~1700km, sok óra utazás

Saturday, June 18, 2011

Blogköltözés

Asszem megint migrálok blogot és átteszem az összeset a Bloggerre. A wordpress jó, csak lassú, és sok cucc csak fizetősen lenne elérhető. A Blogger meg ingyér' van és szépen integrálódik a Google cuccokkal, elég kényelmesnek tűnik.

Friday, May 27, 2011

intro, extro?

A boldog ember introvertált vagy extrovertált? Van, aki úgy fogalmazza ezt meg, hogy introvertált, aki az energiáját belülről nyeri, extrovertált pedig az, aki kívülről. Van, aki meg úgy, hogy introvertált, aki sok mindent megtart magában, extrovertált, aki sok mindent kiad magáról, magából. Szerintem a boldog ember mindkettő, de alapvetően introvertált, mert belülről szerzi az energiáját az alapboldogságához, és extrovertált is, mert ha már jókedvű, akkor rengeteg energiát tud leakasztani a környezetből egyszerűen az életével.

Szerinted?