a magyar álom

emlékszem. emlékszem arra, amikor volt magyar álom és én rajongtam érte. lehet, hogy csak azért rajongtam érte, mert még csak kis kamasz voltam, de körülöttem mások is hittek benne. nagyjából 10-12 éve még benne volt a levegőben.

emlékszem, hogy mekkora elánnal terveztük az építkezést, mert a szüleim szocpolt tudtak felvenni hozzá, és sok-sok év után lehetett saját szobám. meg amikor leaszfaltozták az utcánkat, és tök európainak kezdett el kinézni a környék. lett ADSL otthon a modem helyett! és elkezdtek megnyílni az első romkocsmák. és használható lett az éjszakai közlekedés budapesten. az álom valahogy úgy szólt, hogy "van és lesz jövőnk".

aztán valami eltörött. lassan tört el, és egyszer csak azt vettem észre, hogy nincs álom. hogy menekülés van, elfele, kifele, valamerre.

hogy "a kormány, az az oka mindennek". hogy a nyugat a mennyország. "az egyetemet befejezem, aztán lelépek valahova." 

egy kis idő után azt vettem észre, hogy az egyetemi baráti köröm Londonban, Svájcban, Münchenben, Amerikában, Szingapúrban és Skóciában van. 

mi törött el?

the hungarian dream

I remember when we had a dream in Hungary and I was totally for that dream. Maybe only because I was a teenager, but others also believed it. It was still in the air 10-12 years ago.

I remember that we were enthusiastically planning the renovation of our house because my parents were eligible for social support from the government. I was about to have my own room after many-many years! That was also the time when they paved our street and the neighborhood started to look Western-European. Broadband internet for the first time! And when the first ruin bars have opened, and they introduced the first useable night buses all over the city! The dream was clearly about that "we have and we will have a future".

Some time after that, something broke. it broke slowly, and once I realized that there is no dream anymore. It was replaced by fleeing, trying to get away from here. The dream was replaced with the belief "get away and it will get better". "The current goverment is the source of all problems." West is the heaven. "I'll finish college and then leave this place for some better place." 

Then I noticed that my friends from university are all over the globe: in London, Switzerland, München, USA, Singapure or Scotland.

What went wrong?

on the blog

I want to create a new blog, a personal one and a multilingual one. as a side project or hobby, so that I can also learn about it and that I put effort in it to make it really personal. but this takes a lot of time when I spend most of my day working mentally. I focus quite a lot
energy and time on finishing my phd in time. I want to get rid of all university administration once for all.

so, while that new one is getting finished, I'll post some updates here on topics that I do not want to forget.

a blogról

akarok csinálni egy újat, egy sajátot, egy többnyelvűt. hobbiprojektként, hogy tanuljak belőle és hogy igazán saját legyen.
viszont ez sok időbe telik miközben egész nap a fejemmel dolgozom, hogy a phdt a menetrend szerint befejezzem (s egyszer-és-mindenkorra megszabaduljak minden egyetemi adminisztrációtól).

amíg az elkészül, addig írok ide még pár posztot, mert ki fognak menni a fejemből mire odajutok.

két hét kiesés a világból

először voltam két hétig nyaralni.
először vettem saját pénzen saját magamnak repjegyet.
először voltam úgy fesztiválozni, hogy nem dolgoztam a fesztiválon.

kurvajó volt. igazából én nem akartam abbahagyni. mégis visszajöttem a dolgozós életbe, vissza a mátrixba. ez most annyira, de annyira értelmetlen lépésnek tűnik, hogy nem is értem, hogy miért nem maradtam még pár hónapig nyaralni valahol.

a karom 74%-os gyógyulási fázisban van, már le tudom tenni magam mellé háton fekve és meg tudom fogni a fülemet. haladás, yeah.

jelzések

van, amikor az élet (vagy a tudatalatti vagy ..., vallás szerint tessék választani) jelzéseket ad, hogy jó vagy rossz irányba megyek. ezeket szabad ignorálnom, de általában annyira nem éri meg.

az elmúlt két hónapban nem figyeltem rájuk, mert "új környezet" meg "agyból úgyis megoldom". a frászt. rettentő stresszes voltam meg beszűkült a látómezőm, nem engedtem be új dolgokat és megfigyeléseket.

a homokbadugott fej eredményeképp egy sorozat hót'egyszerűen kivédhető hibát vétettem, amikor előző hétvégén hazatekertem a városból:

• tudtam, hogy esni fog, de nem vittem esőcuccot, hisz nyár van,
• tudtam, hogy esni fog, de nem vittem esőálló táskát, hisz nem megyek olyan messzire,
• tudtam, hogy én vízálló vagyok, de a telefonom nem annyira,
• tudtam, hogy esőben simán elmehetek a metrón is bringával, de minek, hisz ez csak eső,
• tudtam, hogy be fog sötétedni, de nem indultam korábban, hisz azért van lámpám.

nos, ezek azt eredményezték, hogy amikor már úgy rendesen szakadt az ég és indultam haza, akkor konstatáltam:

• hogy a szakadó eső éjjel egészen hideg,
• hogy a szakadó eső SZAKAD és nem csak csöpög,
• hogy a kis övtáskám vízállósága nem szakadó esőre van tervezve,

így rohantam haza, hogy hazaérjek mielőtt kihűlök és/vagy minden cuccom szarráázik.

aztán jött egy út, villamossínnel. a sín találkozott a városi csapatásra tökéletes, sima felszínű Schwalbe Kojak külsőmmel, ami extraként éppen passzol a sín vályújába. a vas meg egyébként az esőtől úgy csúszik, mint a friss jégpálya.

az elzúgás szinte garantált volt.

minden cuccom és a bringám megúszta.
a sisakom az életcélját beteljesítve behorpadt, így a fejem teljesen kimaradt a mókából.
a jobb felkarom annyira nem, megszereztem az "első csonttörés" nevű kitűzőt.

nem egy szörnyű törés, reggelig nem is gondoltam arra, hogy törött lehet, mert annyira nem fájt. azért csak elbotorkáltam a sarki kórházba, aztán mutogatták nekem a röntgenen, hogy itt van a repedés, csak zoomoljak bele a képbe egy picit. ja, igen, magyarul, minden folyosón találkoztam magyar nővérekkel, just FYI.

6 hét, azt mondják, azaz 42 nap, szép kerek szám. ma a 10. napon járok, ami 24%.
a következő két hétben akarok menni az adriára, a szigetre majd strandra. érdekes nyaralás lesz felkötött kézzel. de legalább mindenkinek elmesélhetem nyitásként. cöh.

asszem ez egy jelzés akart lenni.

deutsch? nur ein bisschen

erre nem számítottam. hogy a német bizony kell németországban.

(mentségül felhozhatom, hogy egy hónapig nem tűnt fel annyira, mert a fontos dolgokat mind el tudtam intézni angolul vagy néha magyarul, és az első hónapban sok olyan dolog volt, ami beleesett ebbe a kategóriába. de ez nem komoly mentség.)

viszont egy hónap után már hiányzik veszettül a német nyelvtudásom. amikor nem a munkahelyen akarok szocializálódni, hanem felcsapni a várost és megnézni, hogy mit lelek bajoroszág fővárosában, akkor mindenki alapból németül beszél hozzám. ugyan a fiatalok szívesen váltanak angolra bármikor, de néha tök sok energiámba kerül egy-egy csoporthoz úgy betársulnom, hogy megkérjem őket, hogy csak miattam váltsanak nyelvet. eléggé kiszolgáltatottnak érezem magamat ilyenkor. meg olyankor, amikor valamilyen boltban nem tudom megkérdezni, hogy ez vagy az hol van, vagy van-e egyáltalán, mert az idősebbek nem igazán beszélni idegen nyelv.

úgyhogy most a dolgos hétköznapok és a dologtalan szocializációk közt németül is tanulok, mert már egy pici némettudás is exponenciálisan elkezdte megdobni a komfortérzetemet. nagyon jó dolog, amikor értem, hogy mi folyik körülöttem, mit mond nekem a boltos néni és mi van kiírva öklömnyi piros betűkkel a metróban.