Tudom, hogy hogyan kell áramlattá alakítani a tetteimet. De amikor valamilyen dologban nagy hiányt szenvedek, akkor megbénulok (='rossz kedvem van, mert rettentően hiányzik az alvás/egy nem-felületes beszélgetés/egy pihenéssel töltött nap'). Ilyen például az álmosság, a magányosság és a betegség. Ilyenkor nem tudok áramlatot alkotni, mert minden figyelmem az aktuális nagy hiányra megy el.
Ha ugyanezekből csak kisebb hiányom van (='egész jó kedvem van, de jobban érezném magamat, ha aludnék/beszélgetnék'), akkor a hiány leküzdését már tudom áramoltatni, viszont ilyenkor csak azt tudom áramoltatni, ha más tevékenységet erőltetek, akkor az nem lesz örömteli. Egyszerűen így alakul a motivációm, a legmotiváltabb a hiányaim leküzdésére leszek. (ez is bizony Maslow, gyakorlatban)
Egy nagyon bonyolult dolog számomra az, hogy amikor tenni "kell" valamit (anyagi okok, távoli célok, adott szó miatt), akkor ha azt akkor erőltetem, amikor rossz kedvem van, akkor abba a készségeim töredékét fogom beletenni, mert nem vagyok motivált. Ilyenkor nincs mit tenni, értelmileg és érzelmileg legjobb a hiányomat betölteni, hiszen amint a hiányt megszüntettem, a motivációm újra feléled az segítés és az alkotás iránt. Csak sokszor még úgy érzem, hogy mégis meg "kell" tennem valamit, amikor arra semmi kedvem. Ezzel jó lenne egyszerűen felhagynom, és nem megtenni, amihez nincs kedvem. (Itt fontos az, hogy ha valamit meg "kell" tennem, az nem eredendően rossz. Csak akkor rossz, ha én nem vagyok jól, nem vagyok kész a munkára, mert valami éppen hiányzik nekem. Ha jól vagyok (='milyen értelmes dolgot tudnék most csinálni, ami érdekel engem?'), akkor a "kellő" dolgokat is meg tudom csinálni örömmel, áramoltatva.)
No comments:
Post a Comment