Aix1

Tegnap értem ide Aix-en-Provence-be, Marseille-ből érkeztem, ahol aznap ömlött az eső. Itt nem ömlött, csak esett, és 12 fok volt, amire a helyiek nem igazán vannak felkészülve, mert ez téli fagynak felel meg. (és Marseille-ben úgy eláztam, hogy csak mára száradtak meg a ruháim.)

Hát örülök, hogy nekik még tél van, de én a mediterrán vidékre jöttem, azt hittem, hogy már lehetne strandolni is... A hotelben tegnap egyszerűen hideg volt, de miután szóltam nekik, hogy nem okés, mára egész jó idő lett.

A francia nyelvtudás meg elengedhetetlen ide. Az írott dolgokat az angol és spanyol szógyűjteményemből megértem, de a beszédet nem, az naggyon más. És nem beszélnek se angolul, se spanyolul (se magyarul), így elég macerás a kommunikáció itt. A legjobb, hogy még a CEA-ban is sok minden csak franciául van kiírva, de ott legalább sokan beszélnek angolul. Ide nem érdemes alap francia nélkül jönni, mert nem éri meg. Most esténként próbálok egy kis franciát tanulni, hogy legalább étteremben, boltban értsem, amit mondanak.

A munka ma döcögősen kezdődött, mert először nem találtam meg a buszomat, így mehettem helyi járattal, és lekéstem a képzés első óráját, bár nem volt nehéz behozni. Fura dolog ez a Kepler nevű tudományos keretrendszer, eléggé a LabView-ra hasonlít, mert kis ábrákat húzogatunk ide-oda, amikből a program lesz, ráadásul tudományos célú program. Meglátjuk használható-e, főleg sebességben lesz érdekes, mert az egész javában van.

Nem örülök annak, hogy nem kaptam Mobility előleget, mert így most van kb. napi 15-16 euró költőpénzem, ami elég kevés, ha azt vesszük, hogy egy kebab ~5€, egy fast food ~7€ és egy rendesebb kaja 10€-tól kezdődik. Ma inkább bevásároltam egy boltban és hideget kajáltam, így 3-4€-ra ki tudom hozni a vacsora árát és nem csövesként megyek majd haza.

A jó kis időnek köszönhetően nem sokat fotóztam, nem volt mit meg nem akartam eláztatni a telefonomat. Pedig szép kis város lenne ez az Ex, ha rásütne a nap.

MRS

Amikor átszálltam Amsterdamban, akkor ott a reptéren láttam, éreztem, hogy Nyugat-Európában vagyok. Olyan tiszta, szép, új, pontos és angol volt minden, mintha Amerika lenne, az ottani eltúlzások nélkül. Nyugat-Európának ez a képe tökre megtetszett nekem, ha úgy alakul, hogy mennem kell Svédországba, úgy érzem, jól ki fogom bírni ott. :)

Örülök, hogy nekiálltam a minimalizmuson dolgozni. Tök jó volt egy kis táskát lekapni a futószalagról és nem két hatalmas bőrönddel szenvedni, aminek a 4/5-ét nem is használtam igazán. Majd akkor lesz egészen kész a minimalizmusom, amikor egy apró kézitáskával utazom el 2-3 hónapra. :) (rövid megjegyzés: azért kezdtem el odalenni a minimalizmusért, mert rájöttem, hogy ezzel tudatosan kényelmetlenséget hozhatok létre, ami rugalmasságot indukál, amire nagy szükségem van és lesz, hisz ahogy növök fel úgy merevedik a személyiségem, de ha folyton tréningezem, akkor rugalmas tudok maradni.)

Marseille nem nyűgözött le olyan nagyon most az első nap. Túlságosan ismerősnek tűnik, koszos, sok a csöves, sok helyen le van pukkanva. Viszont minden működni látszik, a reptér pontos, a buszok újak, van euró, streetview és facebook check-in. Szóval nem teljesen ugyanaz (ja és vannak utcai pálmafák mindenfele!), de azt hittem, hogy jobban "nyugati" lesz. Na majd holnap Aix, arról jobbakat ígértek a helyiek.

A szállásom itt (couchsurfingelek egy magyar leányzónál :) ) pont olyan, mint egy pesti albérlet egy belvárosi bérházban. Nagy belmagasság, antik bútorok és kövezet, málló festés, de az ablakok mind ki vannak cserélve hőszigetelős műanyag keretűre. És mivel mindenki angolul beszél, amiről már észre sem veszem, hogy nem magyarul van, így teljes az otthon-érzésem. :) A boltban kicsit fura, hogy még nem tudom, hogy miként kéne köszönni, de majd rámragad.

otthon, aztán...

Itthon azt szeretem, hogy van szőnyeg és lehetek mezítláb úgy, hogy nem lépek utcai koszba és nem fázom fel. Ez kényelmes, épp ezért nem biztos, hogy jó, de néha jól esik.
Holnap repülök Franciába, hogy részt vegyek az ezévi Code Camp-en. Nem tom, hogy fog elsülni, anyagiakban egyelőre nem túl jól, de élményként lehet nagy szám.

Csúcson jártam

Tegnapra összegyűlt pár nap, amikor nem mozogtam, plusz szép idő volt, plusz elegem volt már a városból, ezért megint kinéztem egy olyan túrahelyet, ami könnyen megközelíthető BKV-val. (Ez úgy szokott menni, hogy a geocaching.hu-n nézem a Budai-hegység térképet, és keresek olyan ládát, ami legalább 3-as nehézségű terepen van, mert azokhoz vagy arra a terepre kevesen mennek, és nekem is kell a kihívás, hogy élvezzem (ref: flow).)

A tegnapi nyertes a GCTOP láda volt fenn a Csúcs-hegyen. Nem sikerült túl korán indulnom, mert 8-9 órát szerettem volna aludni, és az 1 órás fekvéssel ebből az adódott, hogy fél12-kor indultam. Oda-vissza az út kb. egy-egy óra, ami nekem nem sok, mert egy órát nekem megér, hogy kijussak a városból vidékre, a hegyekbe.
Az árnyékosabb helyeken, az északi oldalon még volt 1-2 cm-es hó, ami nekem nagyon tetszett, mert imádom a téli erdőt (meg a nyárit, meg a tavaszit, ha nincs sár), de hideg nem volt. Az elején a városhoz közeli részen, ahogy az a pesti erdőkben szokott, szeméttelep működött, a hegyre viszont senki sem akarta már felcipelni a mocskot, milyen meglepő...

Ez most nem volt olyan nagy túra, mint egy hónapja, csupán 7-8 km-t mentem, 300m-es szintkülönbséggel, nem is fárasztott le eléggé. :) Legközelebb valami durvábbat keresek, legjobb lenne a Börzsöny, de az nem fér bele fél napba, plusz a vonatért/buszért külön kell fizetni.

<ide még jön a felújított picasa album hozzá>

elfogadni

Az elfogadás még ott is lényeges, ahol én nem gondoltam volna.

A GTD módszert követve szépen láttam, hogy a mai napba talán egy félórányi munka fér bele, mert annyira sűrű volt a programom. Ezt tudatosan tudtam, de nem fogadtam el, mert ezen programok egy részét feleslegesnek tartom. Ez az el-nem-fogadás okozott nekem feszültséget egész nap, és most este jöttem rá, hogy mi is zavart. Az elfogadás a dolog észlelését jelenti érzelmi szinten, a tudás pedig racionális szinten. Ha mindkettő megvan, akkor leszek csak nyugodt egy dologgal kapcsolatban, és hát, az érzelmi oldalam még mindig elég csökevényes.

Az Imre meg az Endre

Múlthéten volt Emberi játszmák órám Martin Endrével, akiről néha lehet érdekeseket hallani. Szerintem nagyon jó az öreg, és az volt a fura nekem, hogy egészen olyan a stílusa, mint a Csernus dokinak. Valahogy hasonlítanak, talán úgy a legjobb leírni, hogy szokatlanul önállóan, autonóm módon gondolkodnak és cselekednek.

Új lak, új élet

Az új szobám eddig sokkal jobb mint a korábbi. Jobb a kilátás (már délutánokat töltöttem el az ablakban), jobb az elrendezése (ez nem biztos, hogy már az optimális, talán NP-probléma lehet, de minden költözéssel tesz egy lépést a tökéletes felé :) ), jobb a szobatársam (Szakival egész sok mindenben egyetértünk most egy hét elteltével (még) :) ), jobb a környezet (szakkolisok vannak ~20 méteren belül és mindig van élet a szomszédban, ez nekem nagyon hiányzott) és ez most így jó.
Ugyan a zuhanyzó annyira nem jó, mint a régi helyemen, de mivel a lépcső előtt lakom, így azzal a lendülettel, amivel kilépek a szobámból, fel tudok menni a hetedikre, ahol jó a zuhanyzó, ebből nem csinálok nagy problémát.
Ami annyira nem jó, az az, hogy roppant sok dolgom van, dolgozom, elkezdődött a suli és egyre többet szeretnék a témámmal is foglalkozni. A munkákat ugyan le fogom tudni 2-3 héten belül, de addig nagyon sűrű lesz, főleg ha tényleg megyünk Franciaországba Code Camp-re március közepén, mert akkor addigra a témámban is jelentős előrehaladást szeretnék elérni. Ebből most úgy látszik, hogy a tanulás kiesik, nagyon remélem, hogy nem lesz olyan órám, amire hetente házit kell írni meg beadni, mert az most sokadlagos prioritást élvezne (=másolnám vagy éppenhogy csak összecsapnám).
A munka során arra jöttem rá, hogy nekem erősen hiányosak a tervezési módszereim. Ez alatt azt kell érteni, hogy ha van egy összetett feladat (akár nevezhetem projektnek is), akkor annak a részleteit el tudom képzelni, hogy miként csináljam meg, de összességében és a részek egymásra épülését már nem igazán. Így most arról olvasok napok óta, hogy hogyan is csinálják a projektmenedzserek a projektmenedzselést, mert nekem is szükségem van rá. Cseppet sem tűnik hülyeségnek a GTK ilyen szempontból, mert most tök jól jönne, ha tanultam volna valaha is projekttervezést vagy valami hasonló dolgot és nem kemény munka során kéne arra rájönnöm, hogy bizony nem túl jó hatékonysággal estem neki a feladatnak, mert a tetőt szerettem volna felhúzni, amikor még csak az alaphoz öntötték a betont. (ehhez szívesen fogadok tanácsokat! :) )