mélyföld

a múlt hetet hollandiában töltöttem, egy lapos sziget bal felső sarkában. úgy emlékszem, hogy egyenes vonalban mérve anglia már közelebb volt oda, mint németország, szóval eléggé kinn a francba'. nyári sulinak hívták a programot, ami abból állt, hogy egy hétig előadásokat hallgattam a protoplanetáris korongok lelkivilágáról.

az idő a várakozásoknak megfelelően olyan közép-őszi volt (konstans 17 fok, napi 3-4 óra eső és 3-4 óra napsütés, állandó szél), azzal a kivétellel, hogy 4-től 23-ig világos volt, tök északon voltam, pont a nyári napforduló környékén.

meglepett, hogy minden holland, akivel egy hét alatt találkoztam, perfekt volt angolból, sokkal jobb arányban, mint németben.

az is tök jó volt, hogy sok angol anyanyelvű volt ott, akivel rendesen tudtam beszélgetni. viszont csak egy hétig tartott, azután mindenki szétszéledt, hazament, valahova a Földön.

toltam pár fotót telefonnal, meg elkértem egy másik srác képeit, itt van az összekombózott album: Ameland

funkcionális beszélgetés

szeretek beszélgetni, megosztani az érzéseimet azokkal, akik nyitottak rá. ezt egyelőre két nyelven tudom megtenni, magyarul és amerikaiul. sajnos Münchenben mindkettőből arányaiban kevés van.

ma figyeltem meg a munkahelyemen, hogy több esetben is újra kellett fogalmaznom a mondanivalómat simple englishül, mert nem értették meg az amerikai, árnyalt érzelmeket kifejező szlengemet. ezt ma elneveztem "funkcionális beszélgetésnek", mert arra jó, hogy odataláljak valahova, de közel nem teljes értékű beszélgetés.

az érzelmek, és néha a beszélgetés lényege elveszett valahol a nyelvek között... :(

Atacama-sivatag

Tegnap érkeztem a sivatagba. Ilyen éghajlaton még sose jártam, ahol 0-15% a páratartalom, háromévente van egy félórás zápor és a legközelebbi település 50 km-re van.

Amik eddig nagyon furák:

• nincs izzadság, illetve van, de azonnal elpárolog,
• a hőérzetem teljesen csődöt mond,
• a sivatag csendes, azaz NÉMA, éjjel nagyon bizarr,
• az ESO egy uszodát épített a sivatag közepére:
  
• és engem arra emlékeztet, hogy az Arrakis ilyen lehet. :)

az otthontalanságról

otthontalannak érzem magam. most egy céges albiban lakom, ami messze van a várostól és nincs közösségi élet benne. mindaddig amíg nem találok sajátot.
ma tökre elkedvetlenedtem, mert eddig 139 helyre írtam vagy hívtam fel. ebből 5-en válaszoltak és 3 helyet láttam. azaz a válaszarány 3.6%, a megtekintés aránya 2.15%.
a 3 helyből 2 olyan lelakott volt, hogy első pillantásra láttam, hogy azok azért vannak még piacon, mert senkinek se volt gusztusa hozzá. az egy, amelyik tetszett volna, az másoknak is tetszett... olyan félóra alatt 30-50 jelentkező volt rá és nem én voltam a napi nyertes. nyeh.

a német márkáról

hogy mennyi német márka van! otthon nem gondoltam bele, hogy ezek mind németek, csak annyi volt meg, hogy "külföldi". most itt azt látom, hogy ez a rengeteg német márka mind jelen vannak a mindennapokban. támogatják a hazai márkákat.

két hete gyűjtöm őket, mert nagyon meglepett, hogy a lakásajtón Abus zár van, ami otthon nekem a felsőkategóriás zárak közt szerepelt, itt meg szinte minden zár az.

BMW, Audi, Volkwagen, Mercedes, Opel, Porsche, Abus, Siemens, Osram, Persil, Carl Zeiss, Adidas, Puma, Knorr, T, Allianz, Dr. Oetker, Haribo, Henkel, Jack Wolfskin, Leica, Nivea, Sennheiser...

milyen gazdaság és gazdagság van itt!

megszoktam

megszoktam a környezetemet, már tudok egy picit kényelmesebben létezni benne, de még közel sem az otthonom. sok dolgom van még itt, mire azt mondhatom majd el, hogy "beköltöztem". hiányzik a saját albi a városban, a bringám meg a közösség, amiben feltöltődhetek.
mostanában naponta 5-10 hirdetésre írok albérlet miatt, a bankszámlámhoz pedig heti 2-3 levelet kapok mindenféle kódokkal hozzá. alakulnak a dolgok, a következő a bringa lesz, mert egyre inkább hiányzik a suhanás az utakon.

a nyelv fontos. és én itt nem beszélem a helyi nyelvet. az angollal ugyan tényleg el lehet boldogulni, de csak boldogulni és nem könnyedén létezni. ahogy a német-tanárom mondta (jesszusom, már nekem is van német-tanárom!), hogy amíg nem beszélem a németet, addig olyan, mintha egy buborékban élnék, amin belül az angolul beszélők vannak meg a munkahelyem, kívül pedig mindenki és minden más, ami itt körülvesz. nem örülök, hogy nem értem, hogy mi van kiírva a boltban vagy a lépcsőházban, vagy nem értem, hogy mit mond be a metró, amikor megáll az alagút közepén...

kipakoltam

kipakoltam a dobozaimat, berendeztem az aktuális szobámat. a "szobámat", furán hangzik ez. valaki lakott itt előttem és lakni fog utánam. közben egy kis időben itt teszem le azokat a dolgokat, amiket magammal hoztam, itt hajtom le a fejemet általában éjszakánként, és ha valaki megkérdezi, hogy hol lakom, akkor itt. de ez csak most van így, kedden még nem így volt, és lehet, hogy két-három hét múlva se így lesz. ez csak egy átmeneti "otthon", ugyanúgy, mint az összes többi, ahol eddig laktam. volt, ahol 23 évig, volt ahol 2 hónapig, ahol két évig, ahol 4 hónapig, ahol 1 évig, de mindig csak egy ideig. aztán otthagytam és máshova mentem, és mást neveztem otthonomnak. az "otthon" is ugyanúgy változik, minden más a világban.

kipakoltam a bögrémet is. ezt a szürke, standard ikeás bögrét. igazából semmi különleges nincs benne, szép szürke bögre, egyik sarka kicsit le van csapva, mert egyszer durván elejtettem mosogatás közben. csupán nekem egyedi, nekem különleges. a kármánban, a 2. emeleti konyhában találtam, amikor odaköltöztem. első nap láttam a konyhában, ahogy áll benne a friss tea, valaki épp megfőzte. aztán másnap, harmadnap majd egy hét múlva is ugyanúgy állt ott. valamelyik kiköltöző felejtette ott, amikor megírtam a levlistára, senki se jelentkezett érte. két hét elteltével fogtam, elmostam, elsikáltam és azóta használom. azóta az "enyém", a "hadizsákmányom".

tegnap útban csekához felnéztem az égre és ott világított az Orion. nyolc napja még piszkéstetőn észleltem a Trapeziumot az Orionban, hogy legyen kalibrációs képem a többi észleléshez. nyolc napja!!! egy hete még piszkéstetőn voltam, most meg Garchingban. ezen egy hét alatt kiköltöztem a korábbi albérletből, ahol 13 hónapot laktam és szerettem ott lakni, kiürítettem a munkahelyemen az asztalomat, aztán egy vonatozás után beköltöztem egy kis szobába itt, és belaktam az asztalomat az ESO-ban. ez volt az első ilyen országok közti költözésem, legalább egy ilyen még lesz, de talán több is várható. ez az első alkalom megviselt, stresszes volt, mert sok olyan dolog volt benne, ami a komfortzónámon kívül esett. legközelebb már nem fog, és ez is megszokássá fog válni...