két hét kiesés a világból

először voltam két hétig nyaralni.
először vettem saját pénzen saját magamnak repjegyet.
először voltam úgy fesztiválozni, hogy nem dolgoztam a fesztiválon.

kurvajó volt. igazából én nem akartam abbahagyni. mégis visszajöttem a dolgozós életbe, vissza a mátrixba. ez most annyira, de annyira értelmetlen lépésnek tűnik, hogy nem is értem, hogy miért nem maradtam még pár hónapig nyaralni valahol.

a karom 74%-os gyógyulási fázisban van, már le tudom tenni magam mellé háton fekve és meg tudom fogni a fülemet. haladás, yeah.

jelzések

van, amikor az élet (vagy a tudatalatti vagy ..., vallás szerint tessék választani) jelzéseket ad, hogy jó vagy rossz irányba megyek. ezeket szabad ignorálnom, de általában annyira nem éri meg.

az elmúlt két hónapban nem figyeltem rájuk, mert "új környezet" meg "agyból úgyis megoldom". a frászt. rettentő stresszes voltam meg beszűkült a látómezőm, nem engedtem be új dolgokat és megfigyeléseket.

a homokbadugott fej eredményeképp egy sorozat hót'egyszerűen kivédhető hibát vétettem, amikor előző hétvégén hazatekertem a városból:

• tudtam, hogy esni fog, de nem vittem esőcuccot, hisz nyár van,
• tudtam, hogy esni fog, de nem vittem esőálló táskát, hisz nem megyek olyan messzire,
• tudtam, hogy én vízálló vagyok, de a telefonom nem annyira,
• tudtam, hogy esőben simán elmehetek a metrón is bringával, de minek, hisz ez csak eső,
• tudtam, hogy be fog sötétedni, de nem indultam korábban, hisz azért van lámpám.

nos, ezek azt eredményezték, hogy amikor már úgy rendesen szakadt az ég és indultam haza, akkor konstatáltam:

• hogy a szakadó eső éjjel egészen hideg,
• hogy a szakadó eső SZAKAD és nem csak csöpög,
• hogy a kis övtáskám vízállósága nem szakadó esőre van tervezve,

így rohantam haza, hogy hazaérjek mielőtt kihűlök és/vagy minden cuccom szarráázik.

aztán jött egy út, villamossínnel. a sín találkozott a városi csapatásra tökéletes, sima felszínű Schwalbe Kojak külsőmmel, ami extraként éppen passzol a sín vályújába. a vas meg egyébként az esőtől úgy csúszik, mint a friss jégpálya.

az elzúgás szinte garantált volt.

minden cuccom és a bringám megúszta.
a sisakom az életcélját beteljesítve behorpadt, így a fejem teljesen kimaradt a mókából.
a jobb felkarom annyira nem, megszereztem az "első csonttörés" nevű kitűzőt.

nem egy szörnyű törés, reggelig nem is gondoltam arra, hogy törött lehet, mert annyira nem fájt. azért csak elbotorkáltam a sarki kórházba, aztán mutogatták nekem a röntgenen, hogy itt van a repedés, csak zoomoljak bele a képbe egy picit. ja, igen, magyarul, minden folyosón találkoztam magyar nővérekkel, just FYI.

6 hét, azt mondják, azaz 42 nap, szép kerek szám. ma a 10. napon járok, ami 24%.
a következő két hétben akarok menni az adriára, a szigetre majd strandra. érdekes nyaralás lesz felkötött kézzel. de legalább mindenkinek elmesélhetem nyitásként. cöh.

asszem ez egy jelzés akart lenni.

deutsch? nur ein bisschen

erre nem számítottam. hogy a német bizony kell németországban.

(mentségül felhozhatom, hogy egy hónapig nem tűnt fel annyira, mert a fontos dolgokat mind el tudtam intézni angolul vagy néha magyarul, és az első hónapban sok olyan dolog volt, ami beleesett ebbe a kategóriába. de ez nem komoly mentség.)

viszont egy hónap után már hiányzik veszettül a német nyelvtudásom. amikor nem a munkahelyen akarok szocializálódni, hanem felcsapni a várost és megnézni, hogy mit lelek bajoroszág fővárosában, akkor mindenki alapból németül beszél hozzám. ugyan a fiatalok szívesen váltanak angolra bármikor, de néha tök sok energiámba kerül egy-egy csoporthoz úgy betársulnom, hogy megkérjem őket, hogy csak miattam váltsanak nyelvet. eléggé kiszolgáltatottnak érezem magamat ilyenkor. meg olyankor, amikor valamilyen boltban nem tudom megkérdezni, hogy ez vagy az hol van, vagy van-e egyáltalán, mert az idősebbek nem igazán beszélni idegen nyelv.

úgyhogy most a dolgos hétköznapok és a dologtalan szocializációk közt németül is tanulok, mert már egy pici némettudás is exponenciálisan elkezdte megdobni a komfortérzetemet. nagyon jó dolog, amikor értem, hogy mi folyik körülöttem, mit mond nekem a boltos néni és mi van kiírva öklömnyi piros betűkkel a metróban.

netherlands

first try to blog some stuff both in english and hungarian. :)

i spent the last week in the netherlands, in the left top corner of an island in the Northern Sea. as far as i know, it was closer to England than to Germany. i attended a summer school there on the life and death of the protoplanetary disks.

the weather acted as i expected: 17 degrees, daily rain and sun, with some constant wind. almost like autumn, but the sun was up from 4am to 23pm, since it was almost summer solstice.

i was surprised that all dutch people spoke quite perfect english, much better then the average german does. and i also really liked that there were a couple of native english speakers, with whom i could talk real, full english without needing to rephrase every second sentence. the downside is that it only lasted a week, and then everyone returned to somewhere on Earth.




i took some photos with my phone, and then combined them with a photos of another guy, here is the album: Ameland

mélyföld

a múlt hetet hollandiában töltöttem, egy lapos sziget bal felső sarkában. úgy emlékszem, hogy egyenes vonalban mérve anglia már közelebb volt oda, mint németország, szóval eléggé kinn a francba'. nyári sulinak hívták a programot, ami abból állt, hogy egy hétig előadásokat hallgattam a protoplanetáris korongok lelkivilágáról.

az idő a várakozásoknak megfelelően olyan közép-őszi volt (konstans 17 fok, napi 3-4 óra eső és 3-4 óra napsütés, állandó szél), azzal a kivétellel, hogy 4-től 23-ig világos volt, tök északon voltam, pont a nyári napforduló környékén.

meglepett, hogy minden holland, akivel egy hét alatt találkoztam, perfekt volt angolból, sokkal jobb arányban, mint németben.

az is tök jó volt, hogy sok angol anyanyelvű volt ott, akivel rendesen tudtam beszélgetni. viszont csak egy hétig tartott, azután mindenki szétszéledt, hazament, valahova a Földön.

toltam pár fotót telefonnal, meg elkértem egy másik srác képeit, itt van az összekombózott album: Ameland

funkcionális beszélgetés

szeretek beszélgetni, megosztani az érzéseimet azokkal, akik nyitottak rá. ezt egyelőre két nyelven tudom megtenni, magyarul és amerikaiul. sajnos Münchenben mindkettőből arányaiban kevés van.

ma figyeltem meg a munkahelyemen, hogy több esetben is újra kellett fogalmaznom a mondanivalómat simple englishül, mert nem értették meg az amerikai, árnyalt érzelmeket kifejező szlengemet. ezt ma elneveztem "funkcionális beszélgetésnek", mert arra jó, hogy odataláljak valahova, de közel nem teljes értékű beszélgetés.

az érzelmek, és néha a beszélgetés lényege elveszett valahol a nyelvek között... :(

Atacama-sivatag

Tegnap érkeztem a sivatagba. Ilyen éghajlaton még sose jártam, ahol 0-15% a páratartalom, háromévente van egy félórás zápor és a legközelebbi település 50 km-re van.

Amik eddig nagyon furák:

• nincs izzadság, illetve van, de azonnal elpárolog,
• a hőérzetem teljesen csődöt mond,
• a sivatag csendes, azaz NÉMA, éjjel nagyon bizarr,
• az ESO egy uszodát épített a sivatag közepére:
  
• és engem arra emlékeztet, hogy az Arrakis ilyen lehet. :)